Larry terve várakozáson felül sikerül
1.
John közben könyveket tanulmányozott. A rendőri krónikákból megtudta, hogy a Fekete Kapitány családfája valóban hetedíziglen a legerősebb és a legelszántabb kalózokból állott. Azután egy tudós barátját kereste fel és az átöröklésről beszélt vele. Kissé vigasztalóan hatott rá, hogy Mendelejev szerint sokszor egy-két nemzedék elkerüli az átöröklés következményeit, viszont a közvetlen leszármazott általában még nem mutathat fel jelentős változásokat, ha az apa jellegzetes típusa volt az elődök során fajtájának. John most már úgy érezte, hogy érti a nagyanyját. Komplikált lélektani magyarázatokat talált arra, hogy miért fél a tengertől. Érthető: saját vadságától félt tudatalatt, hogy a tenger ősi vonzerejétől esetleg fölszabadul. Elolvasott egy könyvet az atavizmusról és néhány értekezést a csírasejtjeinkben lappangó természeti erőkről.
A medaillont, lánccal együtt, maga sem tudta, miért, talán, hogy néhai édesanyja szeretetét legalább így közvetve érezze, az inge alatt hordta. Egyszer csak Larry látogatta meg. Becsületesen odaállt eléje:
– Bocsánatot kérek tőled, John.
– Nem is haragudtam – mondta szomorú mosollyal. – Sőt. Talán jó is volt az a pofon.
Larry meglepődött. Érezte, hogy unokatestvérével valami változás történt. Egyszer sem pirul el, nem nézi a földet és határozottan beszél.
– Nagyon megbántam, hogy olyan csúnyán viselkedtem veled. Szeretnék Mary előtt is bocsánatot kérni tőled. Jachtkirándulást tervezek Honoluluba és ha igazán megbocsátottál, akkor eljössz.
– Nem… ne haragudj – most elpirult, mert a tengerre gondolt. Érdekes, hogy vonzza a tenger. – Nem megyek, Larry.
– Tedd meg, kérlek… ugyanis Mary azt mondta, hogy nem jön, csak ha te is ott leszel.
John mélyet lélegzett. Eszébe jutott, hogy mindazontúl, ami történt, szereti Maryt. De most már nem venné el akkor sem, ha a lány szeretné. Talán éppen az ő gyermekük igazolná Mendelejevet.
– Tedd meg nekem – kérlelte Larry.
– Jól van, megteszem – mondta komoran. Később Larryt whiskyvel kínálta és Burton legnagyobb csodálkozására John hirtelen töltött magának, remegő kézzel a szájához vitte és megitta. Hiába! – gondolta magában keserűen John: vér nem válik vízzé. Pedig tulajdonképpen az történt, hogy az ereiben keringő víz lassan vérré kezdett válni.
2.
Előző napon a Fekete Kapitány mindent elmondott embereinek. Az üzlet igazán kellemes volt számukra. Abban ugyan megállapodtak, hogy a váltságdíj összege jóval meg fogja haladni azt, amit Havlicsek méltányosnak tart, csak ott támadt némi vita, hogy Havlicseket elindulás után nyomban dobják-e a tengerbe, vagy csak később. Mondom, itt megoszlottak a vélemények, de a kalózkirály igen helyesen azt mondta, hogy amíg a hajózási vonalból nem értek ki a foglyokkal, addig Havlicsek lesz a kapitány. Igy nem történhet baj, nála írás van, hogy az egész csak tréfa. Ha nyugat felé eltértek a forgalmi zónából, akkor Havlicseket és mindenkit, aki felesleges, vízbe dobálnak. Ezután vacsoráztak.
Mikor tehát Havlicsek felsétált a kapitányi hídra, a legénység nyugodtan fogadta. Magában meg volt elégedve emberei marconaságával, de ezt nem mondta nekik, mert félt, hogy legközelebb esetleg többet kérnek, ha elkapatja őket. Igy csak rövid beszédet intézett hozzájuk.
– Katonák! – mondá, mint Napoleon valamikor, – ezentúl kevesebb munkával több pénzt fogtok keresni. Igaz, hogy új munkakörötökhöz némi intelligencia szükséges, mert kezem alatt kalózokká kell lennetek.
És megtanította őket. A legények figyelemmel hallgatták, hogy milyen legyen az igazi, vad tengeri rabló. A legfiatalabb is olyan ember volt közöttük, akinek huszegynéhány gyilkosság nyugodott békével a lelkén.
Azután felvonták az összes vitorlákat és elindultak észak felé az Uncle Sam nevű yacht nyomában, amelyen Larry és társasága élvezte a kellemes kirándulást.
3.
Az Uncle Sam kedves, karcsú vitorláshajó volt, Larryn és Maryn kívül a szülei: Long és Longné, az idősebb Burton és John vettek részt a kiránduláson. Harrington, a hajó kormányosa kedvező időt jósolt a két napra. Az öreg Burton és Larry mindenben igyekeztek a vendégek számára tökéletessé tenni ezt a kirándulást. Larry tervét természetesen még az apja sem tudta. Kissé elcsodálkozott, hogy a fia a háromnapos jachtkirándulásra hatalmas bőröndöt visz magával, de végre is egy elkényeztetett fiúnak sok holmira van szüksége. Larry ugyanis úgy vélte, hogy a kalóztámadás természetességéből nem von le semmit, ha az áldozatoknak, mondjuk, a fogságban is meghagyják borotva szappanukat, kölnijüket, vagy miféle érdeke fűződne egy kalóznak ahhoz, hogy megfossza martalékát bridzskártyájától? Néhány doboz cigarettát, két pizsamát és egy pehelypaplant is vitt magával.
Kellemes, csendes, langyos este volt. Már második napja haladtak észak felé, valamennyien vidám hangulatban.
– Milyen fenséges – lelkendezett Long, – a végtelen, nyugodt Óceán és a sok csillag. Nézzék, milyen hatalmas itt fölöttünk az ég.
– Milyen gyönyörű! – kiáltotta Mary. A hajót követő cápák uszonyai acélosan csillantak meg a holdfényben. Mary a tengert nézte, de titokban egy-egy oldalpillantással a távolabb álló Johnt leste.
John csendes volt. Alig beszélt. Megfigyelte önmagát és rémülten konstatálta, hogy a tenger, a sós szél és a hajó csodálatos hatással van rá. Igen, igen! Ahogy barátja magyarázta, aki pedig ért az átörökléshez: az ösztönök esetleg évekig elfojtva lappanganak bennünk, de egy különös esemény elegendő kiváltó ok ahhoz, hogy elemi erővel törjenek ki. A tejen nevelt oroszlán esetleg élete végéig szelid marad, mint valami kutya, de ha vért szagol, vagy visszakerül a sivatagba, esetleg pillanatok alatt feltámad benne a gyilkos bestia. És John a tenger sós szagától úgy érezte magát, mint a szelid oroszlán, ha váratlanul húst hoznak eléje. Legalább is így képzelte, miközben végigtekintett az óceán nyugtalanul rezgő, csillogó sivatagán. Mary lépett hozzá.
– Mondja, John, miért olyan komoly mindig?
– Gondolkozom, Mary. – Hol volt már az akadozás és a pirulás? Úgy érezte, hogy most már inkább a határozottságát kell lefékezni. Mary ugyan eddig azt hitte, hogy ő valami sportkülönlegességhez menne legszívesebben, az igazság viszont az volt, hogy szilaj, bolondos nő létére, respektálta és szerette ezt a csendes tudóst. Erre a pofon napján jött rá. Szerette volna ezt közölni Johnnal.
– John, én úgy érzem, hogy sokat kellene tanulnom magától. Hogy alapjában véve egy éretlen, hebehurgya nő vagyok. – John nem felelt. A távoli, sötét látóhatárt nézte. Egy hét előtt talán még boldoggá tették volna Mary szavai. De már tisztában volt azzal, hogy a Fekete Kapitány családfáját nem szabad tovább fejlesztenie.
– Higyje el Mary, hogy Larry a magához való férfi – mondta csendesen. – Maryt kissé fejbesujtotta ez a nyilt visszautasitás és igen szomoru lett.
Egyszer csak egy hatalmas vitorlás tünt fel a távolban.
Larry látszólag nyugodt volt, de a szíve vadul dobogott. Tudta, hogy itt jönnek az ő megrendelt kalózai. Egyenesen feléjük tartott.
– Ugyan mit akarhat tőlünk ez a hajó? – kérdezte Burton.
– Úgylátszik, figyelmeztetni akarnak valamire – felelte Long.
A vitorlás egyre közelebb jött a jachthoz. Azután, senki sem tudta, hogy történt, egy pillanat alatt nagyot rándult az Uncle Sam: két csáklya akadt bele, mindenki felugrált, asztal, szék eldőlt, edénycsörömpölés, árbocrecsegés és a jacht odaütődött a Frisco oldalához. Vagy nyolc ember ugrott le nyomban, revolverekkel:
– Mindenki adja meg magát! Aki mozdul, az meghal!
A hajó személyzete három matrózból, egy szakácsból és a kormányosból állt. “Most!” gondolta Larry. “Csak reálisan csinálják, hogy Mary ne vegye észre.” Hirtelen előre ugrott:
– Aljas kalóz banditák!… kirántotta a revolverét, amelyben csak riasztó töltés volt. Sajnos azonban, a kalózok ezt nem vették figyelembe és így Larry legszebb elképzelését is meghaladta az élethűség, amellyel nyomban reagáltak. Először egy olyan pofont kapott, hogy négy foga meglazult, azután valami fémtárggyal nyakszirten csapták, hogy fejjel belezuhant a porcellán teáskészletbe. Mondom, a támadás naturalizmusa ellen igazán nem lehetett semmi kifogása, ezt el kellett, hogy ismerje, mikor pillanatok alatt olyan praktikusan és ügyesen kötözték össze, mint valami hosszú útra szánt gyorsárú-csomagot. A megkapó élethűségért mégsem fejezhette ki elismerését, amiben legjobban az hátráltatta, hogy a szájába törülközőt tömtek.
Ezután valamennyiüket áthurcolták a Friscóra és a fedélköz alatt egy raktárhelyiségbe zárták őket. A kifosztott Uncle Samot meglékelték és a jacht pillanatok alatt elmerült.
…A támadás realitását illetően Larry igazán nagyon meg lehetett elégedve.