A fekete kapitány

Havlicsek kalózokat akar szerződtetni és ez sikerül neki

Havlicsek elhatározta, hogy az utazási iroda undok tisztviselőjét kihagyja az üzletből. Legfőbb ideje, hogy saját szakállára kalózkodjon. Most Burton Larry rendelkezésére bocsátotta a megfelelő tőkét és ha ez az üzlet sikerül, kibérel valahol egy szigetet, éves szerződésű kalózokat tart, prospektusokat nyomat és özönleni fognak a kirándulók hozzá. Learat mindent a konkurrens tengeri rablók elől. Kiment tehát Oaklandba, hogy egy megfelelő vitorlás hajót találjon, a hozzávaló hajóskapitánnyal és legénységgel. Könnyen rááll akármelyik cethalász. Végre is néhány embert fogva tartani könnyebb munka, mint elmenni a Behring-szorosig néhány vacak cethalért. Akármelyik boldogan társul majd vele. Most különben sincs szezónjuk. De ha van, mennyi veszély és fáradsággal jár elfogni a cethalat, milyen piszkos, nehéz munka lenyúzni. Ezerszer hálásabb a túristára vadászni. Az jön magától, mint a bolond és könnyűszerrel nyúzható, bár az sem tiszta munka. Szóval biztosra vette, hogy lesz elég cethalász az ő céljára. És ezek között a legmegfelelőbbet fogja kikeresni.

Hogy Havlicsek helyesen spekulált, azt a kikötő felső dokkján horgonyzó sokféle cethalászhajó bizonyította. Alapos szemlét tartott, hogy a legalkalmasabbat válassza. Néhány kis gőzöst nyomban elvetett. Azután kiselejtezte a világosszínű hajókat. Kalózhajó legyen sötét. Végül megakadt a szeme egy hatalmas háromárbocos hajón. Ez impozánsnak látszott. Elsősorban hatalmas vitorlázattal rendelkezett, mint a régi, hosszújáratú szkunerek, fekete bordázata impozánsan magas volt, legénysége csupa marcona, szép szál ember, egycsomóban ült a fedélzeten, valamelyikük bandzsózott és a többi énekelt. Távolabb, a korlátnak dőlve, szélesvállú, hatalmas ősz ember könyökölt és elgondolkozva nézte a vizet. Ez a napbarnított, ráncosarcú ember majdnem két méter magas volt, hosszú, ősz haja kócosan hullott szét a feje körül. Igazi vén cethalász lehetett. A hajó oldalára ez volt festve: «Friscó».

– Halló! – szólt Havlicsek, – feljönnék beszélni magával.

– Ha akar – szólt a kapitány és a vízbeköpött. De Havlicseket ez nem zavarta. Figurára egész jó kalóznak látszik. Felsietett a fedélzetre, odament a kapitányhoz és bemutatkozott:

– Havlicsek vagyok.

– Rendben van. Mit akar?

– Jó üzletet hoztam. Maga cethalász?

– Látja, ha van szeme. Vagy azt hiszi, hogy ekkora hajóval csigákat keresek?

– Akar sok pénzt keresni?

– Hogy a fenébe ne. – Nyugodtan, halkan beszélt a hajós, egyforma hangon, közömbösen. Figyelmesen végighallgatta Havlicseket, aki elmondta, hogy át kell festeni a hajó nevét, ő majd szerez a jelmezkölcsönzőből egy halálfejes lobogót és a mondott időben Honolulu közelében végrehajtják a megrendelt kalóztámadást. A kapitány nem felelt. Tünődött.

– Most úgy sincs halászati szezón – bíztatta Havlicsek. – maga meg a legényei az én irányításom mellett gyönyörűen megcsinálják a dolgot. Burton vállalni fogja a váltságdíjat, megállapodtam vele egy méltányos összegben, nem túlmagas, de nekünk elég és egyszerűen partra tesszük őket valahol. Ha vállalkozik rá, nyugodtan felhagyhat a cethalászással, mert van jobb üzletem a maga számára.

– Hát nem bánom – felelte, – nevem különben Johnson.

– Sokáig kerestem megfelelő embert – lelkesedett Havlicsek, – de maga príma lesz ebben a szakmában, kedves Johnson. Ha sikerül Burtonnal az üzlet, önállósítom magamat, maga cégvezető lesz, csinálunk egy jólmenő kalóztanyát valamelyik olcsó szigeten, prospektusokat nyomatunk és özönleni fognak hozzánk a túristák.

– Az ötlet nem rossz. De mi lesz, ha a rendőrség felelősségre von bennünket a milliomosok elrablásáért?

– Legyen nyugodt. Erre gondoltam. – És megmutatta az írást, amit Larry már átadott.

– Így rendben van – mondta megnyugodva a kapitány, miután elolvasta. – Rendelkezésére állok.

– Majd meglátja, hogy kalóznak lenni tisztességes és jövedelmező foglalkozás – bíztatta Havlicsek. – A részleteket még megbeszéljük. Viszontlátásra.

– Nagyon örültem.

– A parancsnokságot természetesen én veszem át.

– Ez természetes.

Havlicsek jókedvűen ment hazafelé. Derült hangulatát talán mérsékelte volna, ha sejti, hogy ez a napbarnított ősz ember, akit kioktatott a kalózmesterségre, azonos volt a Fekete Kapitánnyal.

Add Comment

Required fields are marked *. Your email address will not be published.