Havlicsek kalózokat akar szerződtetni és ez sikerül neki
Havlicsek elhatározta, hogy az utazási iroda undok tisztviselőjét kihagyja az üzletből. Legfőbb ideje, hogy saját szakállára kalózkodjon. Most Burton Larry rendelkezésére bocsátotta a megfelelő tőkét és ha ez az üzlet sikerül, kibérel valahol egy szigetet, éves szerződésű kalózokat tart, prospektusokat nyomat és özönleni fognak a kirándulók hozzá. Learat mindent a konkurrens tengeri rablók elől. Kiment tehát Oaklandba, hogy egy megfelelő vitorlás hajót találjon, a hozzávaló hajóskapitánnyal és legénységgel. Könnyen rááll akármelyik cethalász. Végre is néhány embert fogva tartani könnyebb munka, mint elmenni a Behring-szorosig néhány vacak cethalért. Akármelyik boldogan társul majd vele. Most különben sincs szezónjuk. De ha van, mennyi veszély és fáradsággal jár elfogni a cethalat, milyen piszkos, nehéz munka lenyúzni. Ezerszer hálásabb a túristára vadászni. Az jön magától, mint a bolond és könnyűszerrel nyúzható, bár az sem tiszta munka. Szóval biztosra vette, hogy lesz elég cethalász az ő céljára. És ezek között a legmegfelelőbbet fogja kikeresni.
Hogy Havlicsek helyesen spekulált, azt a kikötő felső dokkján horgonyzó sokféle cethalászhajó bizonyította. Alapos szemlét tartott, hogy a legalkalmasabbat válassza. Néhány kis gőzöst nyomban elvetett. Azután kiselejtezte a világosszínű hajókat. Kalózhajó legyen sötét. Végül megakadt a szeme egy hatalmas háromárbocos hajón. Ez impozánsnak látszott. Elsősorban hatalmas vitorlázattal rendelkezett, mint a régi, hosszújáratú szkunerek, fekete bordázata impozánsan magas volt, legénysége csupa marcona, szép szál ember, egycsomóban ült a fedélzeten, valamelyikük bandzsózott és a többi énekelt. Távolabb, a korlátnak dőlve, szélesvállú, hatalmas ősz ember könyökölt és elgondolkozva nézte a vizet. Ez a napbarnított, ráncosarcú ember majdnem két méter magas volt, hosszú, ősz haja kócosan hullott szét a feje körül. Igazi vén cethalász lehetett. A hajó oldalára ez volt festve: «Friscó».
– Halló! – szólt Havlicsek, – feljönnék beszélni magával.
– Ha akar – szólt a kapitány és a vízbeköpött. De Havlicseket ez nem zavarta. Figurára egész jó kalóznak látszik. Felsietett a fedélzetre, odament a kapitányhoz és bemutatkozott:
– Havlicsek vagyok.
– Rendben van. Mit akar?
– Jó üzletet hoztam. Maga cethalász?
– Látja, ha van szeme. Vagy azt hiszi, hogy ekkora hajóval csigákat keresek?
– Akar sok pénzt keresni?
– Hogy a fenébe ne. – Nyugodtan, halkan beszélt a hajós, egyforma hangon, közömbösen. Figyelmesen végighallgatta Havlicseket, aki elmondta, hogy át kell festeni a hajó nevét, ő majd szerez a jelmezkölcsönzőből egy halálfejes lobogót és a mondott időben Honolulu közelében végrehajtják a megrendelt kalóztámadást. A kapitány nem felelt. Tünődött.
– Most úgy sincs halászati szezón – bíztatta Havlicsek. – maga meg a legényei az én irányításom mellett gyönyörűen megcsinálják a dolgot. Burton vállalni fogja a váltságdíjat, megállapodtam vele egy méltányos összegben, nem túlmagas, de nekünk elég és egyszerűen partra tesszük őket valahol. Ha vállalkozik rá, nyugodtan felhagyhat a cethalászással, mert van jobb üzletem a maga számára.
– Hát nem bánom – felelte, – nevem különben Johnson.
– Sokáig kerestem megfelelő embert – lelkesedett Havlicsek, – de maga príma lesz ebben a szakmában, kedves Johnson. Ha sikerül Burtonnal az üzlet, önállósítom magamat, maga cégvezető lesz, csinálunk egy jólmenő kalóztanyát valamelyik olcsó szigeten, prospektusokat nyomatunk és özönleni fognak hozzánk a túristák.
– Az ötlet nem rossz. De mi lesz, ha a rendőrség felelősségre von bennünket a milliomosok elrablásáért?
– Legyen nyugodt. Erre gondoltam. – És megmutatta az írást, amit Larry már átadott.
– Így rendben van – mondta megnyugodva a kapitány, miután elolvasta. – Rendelkezésére állok.
– Majd meglátja, hogy kalóznak lenni tisztességes és jövedelmező foglalkozás – bíztatta Havlicsek. – A részleteket még megbeszéljük. Viszontlátásra.
– Nagyon örültem.
– A parancsnokságot természetesen én veszem át.
– Ez természetes.
Havlicsek jókedvűen ment hazafelé. Derült hangulatát talán mérsékelte volna, ha sejti, hogy ez a napbarnított ősz ember, akit kioktatott a kalózmesterségre, azonos volt a Fekete Kapitánnyal.