Thurn János története
Thurn János hajóskapitány volt. Most ne gondoljunk valami hatalmas óceánjáróra, még csak egy kis cirkálóról sem lehetett szó. Thurn egy kis gőzbárka ágrólszakadt kapitánya volt, a 900 tonnás Michael Treubon tulajdonosa. A kinai szakácson kivül, csak egy gépész és három matróz kisérte utjain, pedig ezek az utak aránylag veszélyesek voltak. Thurn ugyanis a szigetvilág hőskorában, a holland-angol település kezdetén munkásokat toborozott az emberevő pápuák, a harcos szingalézok és az állatias tamolok között.
A kilencszázas évek elején Thurn a Maláji Dzsungel környékén toborozott és Perak felett, a hegyre nyuló ősrengetegben hatalmas mahagóni erdőre bukkant. A legdrágább, téglavörös, fényes, puha Teona Szerrata alkotta a rengeteg főanyagát. Thurn azonnal tudta, hogy kincset talált. De azt is tudta, hogy a rengeteg kitermeléséhez elsősorban sebessodru, jóesésű folyó kell. Thurn talált egy tavat, amely az esős évszakban megduzzadt és egyesült a Mon folyóval és ez a folyó, több ágra szakadva Malakka felett ömlött a szorosba, szóval alkalmas volt a fa leusztatására.
Azután eladta hajóját, megnősült és házat épitett magának a rengetegben folydogáló ismeretlen folyó mellett, amelyet a feleségéről Liz-nek nevezett el. Két évi szörnyű, verejtékes munka árán összekötötte a Liz folyót azzal a tóval, amely az esős időszakban egyesül a Monnal. Hatalmas munka volt. Matrózai, akik betársultak hozzá, az első év végén megszökdöstek. Thurn sokszor egyedül dolgozott hetekig, de két év alatt megvolt az összeköttetés az esős évszakban, öt teljes héten át, a Thurn-teleptől Malakka kikötőjéig. Közbejött a háboru és az öreg Thurn, bár megmaradt hollandnak, angol katonai szolgálatba lépett, mint ösvénykutató és vezette őserdőkön át, leleménnyel és bátorsággal az Angliából érkező vidám Tommykat. Elismerésül csak annyit kért, hogy a kitermelési engedélyt, amely nem örökölhető, irják a fia nevére. Ezt meg is kapta. De az igazi társát nem a fiában, hanem leányában találta meg. Cecil tizenhatéves korától kezdve a fűrésztelepen nevelkedett. Igazi apja-lánya volt: makacs, elszánt, és fáradhatatlan.
Ezt csak nagyjában mondta el a kormányzó, mert a jelenlevő vadászok valamennyien ismerték az öreg Thurn történetét.
– Egy év előtt azonban nagyot változott az ügy – folytatta a kormányzó, – A kiméletlenül terjeszkedő japánok egyre nagyobb befolyást kapnak Hátsóindiában és ma már ott tartunk, hogy Indokinában, Délkelet-Ázsiában egy japán kartell diktálja a fakitermelést és az árakat. Közben a derék Thurn fáradhatatlanul dolgozott. Évről-évre, hónapokon át szélesitette a Liz folyót, kirobbantotta a kiszáradt mederből a szikla és homokzátonyokat és az elmult évben nyolcvanezer tonna elsőrangu butorfát hozott el Malakkába. Ez már jelentős konkurrencia a sárga kartellnek. Biztos információm van arról, hogy a mahagónisok Pepitót bérelték fel Thurn Cecil ellen. Evvel, azt hiszem, mindent megmondtam. Arra fognak törekedni, hogy Thurn leánya ne tudjon eleget tenni a minimum százezer tonna fa leszállitására kötött szerződésének, amely esetben valószinűleg elárverezik az egész erdőséget és Thurn emberfeletti munkájának gyümölcse angol cég kezébe kerül. Nagyon szeretném, ha az erdő megmaradna a Thurn család birtokában. Nagyon fontos érdekei fűződnek ehhez a mi gyarmatainknak. Magamhoz kérettem Thurn leányát, aki apja halála óta egyedül vezeti a munkálatokat. Nyakas leány. Minden segitséget visszautasitott, szerinte ő és az emberei száz Pepitóval is megküzdenek és ha nem tudnak megküzdeni, akkor vesszen a telep. Nem kiván öreg, tapasztalt vadászokat maga mellé és minden hasonló jövevényt ki fog utasitani telepéről.
– Apja lánya – morogta az öreg Wolf.
– Hát én akarata ellenére is szeretném megvédeni azt a kislányt. Mi a véleménye, Wolf?
– Majd a telep közelében táborozunk, ahonnan ennek a hölgynek nincs joga kidobni minket és mi mégis közel vagyunk ahhoz, hogy segitsünk.
Boston felemelkedett a helyéről és a vadászokhoz fordult. – Ha megbiztok bennem és vállaljátok, hogy követitek az én utasitásaimat, akkor kezeskedem az eredményről.
Valamennyien elfogadták Boston ajánlatát.
– Nekem van egy tervem. Vállalom azt, hogy ott fogok élni a fatelepen és a kisasszony nem dob ki. Si Lalan ott fog táborozni a telep környékén. Ti négyen, Dorn, Wolf, Van Gork és Pitt Holbers Kuala Lumpurban békésen kártyáztok a “vén szigonyosnál”, készenlétben tartotok egy gőzbárkát és nem tesztek semmit az én utasitásom nélkül.
– Nos, mi a véleményük? – kérdezte a kormányzó.
– Meg fogja csinálni – mondta határozottan Dorn: – Bostonban vakon bizhatunk.