Curzon úr mégis a rács mögé kerül
– Csak menjen a devizaosztályra, Masson úr! – kiáltotta Mr. Mayfield. – A pénztár rácsa mögött most már Curzon úr tartozik intézkedni. Nem merem hinni, hogy önhatalmúlag meghosszabbította volna a szabadságát. – És elővette az óráját. Öt teljes percig állt így, az órával a kezében. Azután megjelent egy úr, borotvált képű, sovány, ismeretlen.
– Jó reggelt, jó reggelt! – mosolygott az idegen, és elindult az asztalok mögé.
– Bocsánat! – szólt rá Mayfield. – Félek, nem mehet a tisztviselők által fenntartott helyre.
– Hát ennyire megváltoztam?!
Mayfield úr ámultan nézte a borotvált arcú, sovány embert. Ez lenne Curzon? Semmi kétség? Ugyanaz a szelíd bivalytekintet. Ugyanaz a lehetetlen, elválasztott hajviselet. De nyomban erőt vett magán.
– Ön teljes öt percet késett, Curzon úr, és nem kápráztathat el annyira átváltozó művészetével, hogy ez a sajnálatos körülmény elkerülje a figyelmemet. Miért késett ön öt percet?
– Tisztelettel bejelentem, hogy nősülök.
– És ezen ma reggel öt percig gondolkozott? Jelenteni fogom.
És máris távozott, peckesen, lesújtó arckifejezéssel. De olyan arckifejezés nem létezett a világon, ami Curzon úr boldogságát elronthatta volna. Hát itt van újra! És körmölhet a fizetéséért, és hallgathatja Mrs. Hutkins zsörtölődéseit. Nem kell félnie! Szabad, becsületes ember! És néhány napon belül feleségül veszi Nadját! Ez többet ér a húszezer dollárnál! Ez nagyobb boldogság mindennél. Arra lett figyelmes, hogy Masson óvatosan körüljárja, és csodálkozva, figyelmesen nézi, mint valami messziről jött ajaknégert.
– Szent Isten, Curzon! Mi történt veled?
– Nősülök! – kiáltotta boldogan – visszavonhatatlanul megnősülök.
– Nem ismerek rád! Apropos: megszületett a kisleányom!
Ez a visszatérő motívum kissé lehangolta Curzon urat.
Végül is megállapodtak abban, hogy ő lesz a keresztapa.
– Mondd, Masson! Hallottál te valamit egy bizonyos Monte Cristóról? Akit Szingapúrban vízbe dobtak?
– Erről hallottam. De másképp. Francia regény, a feleségem olvasta is.
– Kérlek, küldd át nekem. Nagyon érdekes körülmények között ismertem meg Monte Cristo történetét. Ez a rab egy halott cellatársával helyet cserélt a kórbonctani intézetben… Miért nem figyelsz?
– Remélem – szólalt meg mögötte Mr. Mayfield -, hogy Dumas összes műveiből csak szemelvényekre fog szorítkozni a hivatalos órák alatt. És miután az első kötetet befejezte Monte Cristóból, ezért honorálni fogjuk.
És a sztrichninszavú ember, gőgös lépteivel ismét távozott. De Curzon úr lelkében semmiféle ború nem homályosíthatta el tízmillió szivárványos tavaszi harsona diadalmas kantátáját, és mintegy vállalva sikkasztásának következményét és boldog házasságának rezüméjét, odalépett a rács mögé, amely most már életfogytiglanra bekalitkázta őt a sidneyi Takarékpénztárba.